A Prah Balfon
Nem mindegy, hogyan éljük meg kis csodáinkat, pontosabban az egyetlen csodát, amit mindenkinek joga és kötelessége átélni: saját életét. Talán történnie sem kellene olyan rendkívüli eseménynek, mint egy ötös a lottón ahhoz, hogy szembesüljünk lehetőségeinkkel és korlátainkkal, de hát legtöbb embernek mégis szüksége van ehhez valami „nagyobb” történésre. Jól tudja ezt Spiró György, amikor a Prah-ban a sokmilliós nyeremény az ürügy a szembesítésre és szembesülésre. A paprikáskrumplinyi boldogság a testreszabott élet. Mint ahogy legtöbbünknek -, a darab két szereplőjének szegényes, kínokkal, küzdelmekkel, apró gyanúsítgatásokkal teljes, (de valóban teljes!) hétköznapjaiból, ebből a testre és lélekre szabott-kényszerített életből a vakszerencse majdnem a balszerencse elementáris erejével szakítaná ki a két embert, az irracionális az egyetlen racionális megoldás: a nyertes szelvény az utolsó pillanatokban hamuvá válik.
Topolcsányi Laura és Bregyán Péter, akik egyébként maguk rendezték, sőt mi több, saját kézzel berendezték a darabot, nem okoztak csalódást.
A színpadkép minden egyes elemének nagyon tudatos, megkomponált jelentősége, szerepe, sőt mi több mondanivalója volt: ugyanakkor nem esett a gondolat egy pillanatra sem a tárgyak rabságába.
Ezzel az előadással fontos missziót vállaltak, hat vajdasági bemutató után hetedikként itt Balfon.
Ők ketten színházat hoznak az emberek életébe, egy órányi csodát, és ehhez nem kell (sok helyen mód sincs rá) hatalmas színpad, óriási technikai apparátus, mert náluk az ember és maga a játék áll a középpontban. A megszokott értelemben „cselekménymentes”, dialógusokra épülő darabot valódi – és nem is akármilyen – színészi teljesítmény úgy végigjátszani, hogy egy pillanatra se zökkenjen ki a néző, ne kalandozzon el, benne éljen a fejleményekben, az érzelmi és hangulati viharok sodrában. Márpedig itt ez így történt, ami azért is nagy érték, mert a szándékosan vagy akárcsak jóhiszeműen audiovizuális szeméthez, szellemi rágógumihoz szoktatott közönség mindig bizonyít, ha valaki színvallásra készteti: jóllehet sokszor a könnyebb ellenállás irányába megy el, de tud különbséget tenni.
Topolcsányi Laura és Bregyán Péter tiszta eszközökkel tiszta játékkal igazi, emberközpontú színházat csináltak. Köszönjük.
írta: sobaten
