Balf neve írásos emlékben először 1199-ben került először említésre Farkasd néven, a település 1999-ben ünnepelte fennállásának 800. évfordulóját. De bizonyítékaink vannak arról ásatások eredményeként, hogy ez a helység már korábban is létezett, gyógyhatású vizét már a rómaik is ismerték. A német népesség Wolf-ként említi, ebből származik a település mai neve: 1378-ban Bolf néven szerepel egy periratban, valószínűleg ebből alakult ki a mai Balf elnevezés. A középkorban a Csák-nemzetség tulajdonában állt, majd Károly Róbert 1325-ben a birtokok jelentős részét Sopronnak adományozta. A XV. században a huszita rablólovagok támadták a vidéket, később a a tizenöt éves török háborúban, a Bocskai-felkelésben szenvedett súlyos károkat. 1645-ben pestisjárvány tizedelte meg a lakosságot. A napóleoni háború idején francia megszállás alá került. Az 1848-as törvények javítottak a falu sorsán.

Az I. világháborúban 44 balfi halt meg. A második világháborúnak 142 áldozata van a helyi lakosok közül. A háború végén a német hadsereg szállta meg Balfot, itt létesítették a környék egyik legnagyobb munkaszolgálatos táborát, az utolsó védvonal kiépítésének reményében. (1944. dec. 2.)
Ebben a munkatáborban halt meg többek között Szerb Antal író, irodalomtörténész, Sárközi György költő, Halász Gábor esztéta sok más társával. A képen látható emlékművet 1968-ban avatták a mártírok tiszteletére, Szerb özvegyének jelenlétében. Sajnos, a közel 400kg-os bronzreliefet ellopták, így az emlékmű lebontásra került. Egyes elemei helyet kaptak az új Nemzeti Emlékhelyen, mely a régi helyén épült, Winkler Barnabás és Kutas László elképzelése alapján. A Nemzeti Emlékhely galériánkban látható.

A háborút követő idők sem hoztak sok jót, a főként németajkú lakosság jelentős részét, 1185 balfi lakost kitelepítettek, az eredeti lakosságból alig több mint száz fő maradhatott itt. Az akkori politika főként a Rába-közből telepített a megürült házakba nincstelen zselléreket.
A kommunista politika rányomta bélyegét a település életére, a határsáv közelsége miatt szinte zárt faluként élte mindennapjait. A turizmus és gyógyturizmus az 1970-es években vette kezdetét.
A település sorsa a háború után közigazgatásilag is bizonytalanul alakult, hiszen Balfnak a fürdő-része (Fürdő sor) korábban is Sopronhoz tartozott, míg maga a község először önálló volt, később Kópházához csatolták, majd 1986-tól máig Sopron része. A város közelsége miatt és a rendszerváltáseseményeit követően jelentős fejlődésnek indult, mára élénk kulturális és társadalmi élet jellemzi, sokan települnek „ki” Sopronból is, új házakat építve. Balf régi arculatából esősorban épített környezetének egy részét és a természeti környezetét őrizte meg.
Balf a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén fekszik, s mint ilyen, 2001 óta az UNESCO Világörökség része.