A BALFI TAGISKOLA ÉLETÉBŐL
A nádasban
Végre elállt az eső! Idén elég sok részünk van benne, de most indulhatunk a Csárdakapui kikötőhöz, várnak minket a kenuk. A Fertő-Hanság Nemzeti Park felajánlotta iskolánknak, hogy ingyenesen részt vehetünk diákoknak szervezett programjain. Ez az első alkalom, és süt a nap, bár fúj a szél, és susog a nádas. Mindenki tud kormányozni? Majd kiderül. A nádas keskeny labirintusában nem egyszerű az evezés, de mindenki hősiesen megbirkózik a feladattal. Ilyenkor már elhagyatott ez a vidék, a madarak nagy része elköltözött. De bezzeg tavasszal... Remélhetőleg megtapasztaljuk majd azt is, amit kísérőnk mesél a rengeteg szárnyasról és fiókáiról. A lapátolás viszont egyre jobban megy, és máris kiértünk egy tavi tisztásra, ahol egy belső tavon siklanak a kenuk. Jól esik az őszi napsütés, meg a testmozgás, a gyerekek is élvezik. Itt van a teljes balfi iskola és néhány szülő, nagyszülő. Senki se bánja, ha egy kicsit vizes is lesz, vagy a nád megpaskolja a fejét. Egyedül Orsi néni, a második osztály tanító nénije esik kétségbe. Most vette észre, hogy egy galád pióca szívja a vérét. Bemászott a csónakba, és észrevétlenül rátapadt a lábára. Persze az ijedtségen és egy kis seben kívül nagyobb baj nem történt. A gyerekek pedig megnyugtatták: sebaj Orsi néni, legalább rendbe jön a vérnyomásod tőle.
Fajkusz Attila
írta: sobaten