Üdvözlünk Vendég! Kérlek jelentkezz be vagy regisztrálj
2020. május 28 - 19:58

Ma Emil, Csanád napja van. Sok boldogságot kívánunk!

MÁSODIK BALFI EMLÉKNAP ÉS KIÁLLÍTÁS MEGNYÍTÓ

 

Második alkalommal került sor a balfi  József Attila Művelődési Házban  EMLÉKNAP-ra, melyet a tavalyihoz hasonlóan a balfi kényszermunkatábor megalakításának dátumához kötődik. Hatvanöt éve jött létre az Ostwall építésére szánt embertelen tábor, ahol, - a környéket is beleértve – mintegy 8000 munkaszolgálatos lelte halálát, elsősorban a körülmények és a kegyetlen bánásmód következtében, de sokakat a menekülés utolsó perceiben – teljesen értelmetlenül – kivégeztek.

A 2007-ben átadott Nemzeti Emlékhely és az ehhez szorosan kapcsolódó, kibővült és megújult állandó kiállítás méltó keretet nyújt a megemlékezéshez.

Az emléknapot prof.dr. Botos János a Budapesti Holokauszt Intézet igazgatója nyitotta meg, majd kulturális program következett a Gymnazium der Diözese Eisenstadt diákjainak (Benedikt Graf, Melissa Himmelbauer, Elisabeth Hergovich), valamint eisenstadti főiskolások közreműködésével. A magyar diákok is képviseltették magukat (a Berzsenyi D. Evangélikus Líceum részéről Martonosi Boglárka és Führer Krisztina, a Vas-Villamossági Szakközépiskola részéről Zsellér Mariann, Szép Marianna, Polgár Sándor) Köszönet érte nekik, valamint a felkészítőknek és az iskolák igazgatóinak.

Ezután nyitotta meg az megújult, kibővült kiállítást prof. dr. Albert Levente, a NYME általános rektorhelyettese, akinek megnyitó beszédét teljes egészében itt idézzük:

 

Tisztelettel köszöntöm Önöket a balfi háborús kényszermunka áldozatainak emlékét őrző, kibővített állandó dokumentációs kiállítás avatásán!

Köszönöm a Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete és a Budapesti Holokauszt Intézet meghívását. Megtisztelés számomra, hogy én nyithatom meg a kibővített állandó kiállítást.

Engedjék meg, hogy tolmácsoljam Prof. Dr. Faragó Sándornak, a Nyugat-magyarországi Egyetem rektorának üdvözletét. A rektor urat hivatalos elfoglaltsága meggátolja abban, hogy személyesen jelen legyen, de illőnek és fontosnak tartotta, hogy kegyeletét és főhajtását a mártírok emléke előtt egy, az emlékművön elhelyezendő koszorúval is kifejezze.

A második világháború végén, 1944. december 4. és 1945. március 31. között az NSDAP és az SS felügyeletével a soproni vidék egyik legnagyobb erődítő munkatáborát hozták létre Balfon. A munkatábor létesítését semmilyen hadászati, stratégiai cél, vagy ok nem indokolta. Az ide hurcolt zsidó és keresztény kényszermunkásokkal, munkaszolgálatosokkal és más foglyokkal az akkori német-magyar határvidéken felépíttetni kívánt Südostwall (Délkeleti Fal) erődrendszer - az utolsó védvonal - megépítése teljesen értelmetlen volt. Egyetlen magyarázata lehet: a világháború biztos elvesztésének tudatában a németek az elhurcoltak ellen akartak háborút nyerni, megakarták nyerni a gyűlölet háborúját. A téli kényszermunka idején Balfon és a környező településeken közel nyolcezer munkaszolgálatos, női és férfi kényszermunkás halt bele a brutális hajszába, a betegségekbe, vagy esett áldozatul az SS kivégző osztagainak.

Súlyos veszteség érte a magyar szellemi életet is. Megölték a magyar tudomány és kultúra huszonegy jeles személyiségét, köztük Szerb Antal írót, irodalomtörténészt, Sárközi György költőt és Halász Gábor esztétát. Milyen kiáltó ellentét feszül élethitvallásuk, szakmai teljesítményük és tragikus sorsuk között! Szerb Antalt, akitől nemzedékek tanulták és tanulják ma is a magyar- és a világirodalom történetét, agyonverték. Halász Gábort, akinek főműve "Az értelem keresése" címet viseli, megölte az éhség, a szenvedés és a tífusz. Sárközy György pedig, aki verseskötetének a " Higgy a csodában" címet adta, éhen halt.

Mártíromságuk megalázó képtelenség!

A tragédiákat, a mártíriumot, a vészkorszakot "amikor vért könnyeztek a fellegek", az utókor Balfon és környékén is emlékezetében tartja, kegyelete tárgyiasult formákban is megmutatkozik. Baál Sém Tov szellemében őrizni kell a lángot. Szerinte "A felejtés  száműzetés. Az emlékezés szabadulás".

 

A Balfon és környékén legyilkolt zsidó áldozatok emlékére 1948-ban amerikai adományokból emlékművet emeltek. Ezt követte 1968-ban a Szerb Antal tiszteletére avatott szoborkompozíció, melyet vandál kezek 2005-ben megcsonkítottak. 2007-ben a budapesti Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány tudományos munkatársai Dr. Szita Szabolcs vezető történész irányításával pályázatot dolgoztak ki új nemzeti irodalmi-történelmi emlékhely kialakítására. Az emlékhely létrehozását a Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete és Sopron városa, több jeles osztrák személyiség tevékenyen támogatta. Kutas László szobrász, Winkler Barnabás építész közös művét 2008. július 4-én avatták fel. A folytonosság szép szimbóluma, hogy az 1968-ban létesített emlékmű megmaradt részeit felhasználták az új emlékhely kialakításánál, a falba építették.

Az Emlékezés 1944-2004 Közhasznú Alapítvány gondozásában állandó dokumentációs kiállítás nyílt a József Attila Művelődési Házban. 2008. december  4-én első alkalommal került megrendezésre "Az erődítő kényszermunkások emléknapja". Az emléknap résztvevői a balfi egykori kényszermunkatábor túlélőivel való találkozással, filmbemutatóval és az "Aktív európai emlékezet" című nemzetközi konferencia előadásait tartalmazó kötet ismertetésével tisztelegtek a munkatábor áldozatai előtt.

A mai napon egy kibővített állandó dokumentációs kiállítást vehetünk birtokunkba, amely egy gyalázatos kor gyalázatos tetteire emlékeztet. Megrendítő tanúság, emlékeztető, intő jel.

A kiállítás megnyitója alkalom arra, hogy kifejezzük szolidaritásunkat a bűntelen

áldozatokkal, elhatárolódjunk azoktól az eszméktől, amelyek a holokauszt borzalmaihoz vezettek és azoktól is, akik ma tagadják, vagy relativizálják a holokauszt eseményeit.

A kiállítás nem csak a vészkorszak helyi áldozatának megörökítésére törekszik, de a nemzeti megbékélés szellemének erősítésére is. Ebben segítenek nekünk azok emlékei, akik a legnehezebb időkben sem felejtették el emberségüket, köztük Balf jeles polgárai, az embermentő Wosinsky és Gyulassy családok tagjai. Rájuk Balfon az Embermentők Emlékműve emlékeztet.

Emlékezni és emlékeztetni mindannyiunk kötelessége. Ez szabhat irányt, ez töltheti meg tartalommal az állandó dokumentációs kiállítás jövőjét, amelyet egy fejlődő regionális, hazai és nemzetközi oktatási és nevelési szerepkörben képzelek el. A kiállítás helye és helyszíne kell legyen a népirtás, az elnyomó és jogfosztó intézkedések, valamint ezek történelmi háttere, összefüggései, elő- és utótörténete feltárásának, dokumentálásának, széleskörű megismertetésének, az áldozatok emléke ápolásának, az egyéni és közösségi emlékezet ébren tartásának, a tudományos kutatás és az ismeretterjesztés célját szolgáló források gyűjtésének, hozzáférhetővé tételének.

A hangsúlyt az ismeretközvetítésről a tanulói attitűdöket befolyásoló mozzanatokra és tevékenységekre, a személyes döntésekre, a felelősségvállalásra kell helyezni, növelve a kiállított és a jövőben itt gyűjtött tárgyak, ismeretek, adatok motivációs erejét, többszólamú múltbeli tájékozódásra nevelve a fiatal nemzedéket. Foglalkozni kell fontos filozófiai, etikai és lélektani kérdésekkel is.

Ily módon nem csak a múltat, de a jövőt is szolgáljuk: nem a gyűlöletre nevelünk, hanem azt mutatjuk meg, hogy a gyűlölet mire képes.

A Nyugat-magyarországi Egyetem az európai rangú Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia jogutódja, mely mind oktatóit, mind hallgatóit tekintve nyitott, nemzetközi intézmény volt. Máig ható szelleme egymás megértésére és megsegítésére nevel, más népek tiszteletére tanít, a minőség jogán keresi a helyünket a népek között. Mindezt a NYME küldetésének tekinti. Ezért ígérhetem meg felelősen, hogy a régió szellemi központja, az Egyetem erkölcsi gondozásába tartja továbbra is a nemzeti irodalmi-történelmi központot.

Nem csak szándékunk szerint, de az eddigi cselekvések ismeretében is nyugodtan kijelenthetem ezt Önök előtt, hiszen a BPK Szakmai Tanárképző Intézete, kiemelkedően Dr. Szita Szabolcs tanár úr, már eddig is oroszlán részt vállalt az emlékhely és a kiállítás létrehozásában és működtetésében. Biztos vagyok benne, hogy ezt a munkát az Intézet jelen lévő igazgatója és tanárai a jövőben is folytatni fogják.

Öröm számomra, hogy a mai esemény is nemzetközi jellegű. Köszöntöm az megemlékező ünnepség osztrák és szlovák résztvevőit. Dicséretes, hogy az emlékműsorban magyar és osztrák diákok közösen szerepelnek.

 

Hölgyeim és Uraim!

 

A mártírok emlékét megőrizzük, a borzalmakat nem feledjük. Reménységünk a jövő korokra nézve csak az lehet, hogy a mártírhalállal megkoronázott életek és művek kiengesztelődést, békességet és megbocsátást hoznak az eljövendő nemzedékeknek. A 4000 kötetnyi könyvtárral, értékes, korhű dokumentumokkal kiegészült új kiállítás ezt a célt szolgálja. Biztos vagyok benne, hogy Huszár László és neje mindennapi elkötelezett munkája minden látogatónak a jövőben is közvetlen segítségére lesz.

Végezetül, ahogy az Írás Mondja: "A Hősöknek áldassék emlékezete".

 

A kiállítás megtekintését követően riportfilm vetítése kezdődött. Sárközi Mátyást (a Balfon mártírhalált halt költő fiával) kérdezte emlékeiről, gondolatairól dr. Szita Szabolcs. Sárközi Mátyás erre az alkalomra küldött levelét is felolvasta dr. Botos János.

A 2. Balfi Emléknap a temetődombon, a Nemzeti Emlékhely megkoszorúzásával zárult.

 

 

 

 

 

 

 

írta: sobaten
Vissza a főoldalra   ◊   Vissza a cikkekhez
Valid XHTML ImpresszumKapcsolatTárhely
© Coypright 2008 Balf honlapja ♦ Minden jog fenntartva!
Designed and Coded by Homoki-Farkas Dániel & honlapkészítés-javítás weboldalszerviz.hu 2011
Valid CSS
Tested on IE7 and Firefox

Az oldal 0.3281 másodperc alatt készült el.

SPAM SPION   Google analytics   Idézetek   www.merleg.biz
Tradicionális Usui Reiki