A nagyon kellemetlen, szeles időben több százan kísérték utolsó útjára  Horváth Terit, a közismert színművészt. 

Hivatalos búcsúztatója pénteken volt Budapesten, a Farkasréti temetőben, ahol az Oktatási és Kulturális Minisztérium nevében Bogyai Katalin szakállamtitkár és a barát, pályatárs , Szirtes Ádám leánya, a szintén kitűnő szinművésznő, Szirtes Ági búcsúztatta.

Balfon a katolikus egyház szertartása szerint , a család és a gyászoló tömeg jelenlétében helyeztük örök nyugalomba. A síron elhelyezte a kegyelet koszorúját - többek között - az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Pro Kultúra Kft., Rábatamási község Önkormányzata.

Sopron Mj. Város Önkormányzatát Kocsis János képviselte. A helyiek nevében a Balfi Kórus  két egyházi énekkel búcsúzott.  A szülőfalu, Rábatamási küldöttsége, élén a polgármesterrel, emlékezett a művésznőre. Jelen voltak Sopron város kulturális  életének jelentős személyiségei is. 

Sokan feltették a kérdést, főként a fiatalabb generáció tagjai, miért is Balfon?  Az utolsó két évtizedben Horváth Terit színapdon már nem láthattuk, hogy miért azt ennek a megemlékezésnek nem feladata elemezni... Mindenestetre nagy kár, hiszen a Rozsdatemető Pék Máriája, Nyilas Misi figurája, a "Ház a sziklák alatt "a pályatárs Psota Irénnel, a Talpalatnyi föld Marikája mind-mind nagytehetségű művészről vallanak. Igaz, Horváth Teri Rábatamásiban született, de a II. világháborút követő közismert események nyomán 1946-ban, 17 éves korában Balfra került. Itt élt évekig a Fertő utcában, és részt vett a falu kulturális életében, többek között a szinjátszókörben, ahol az akkori kör vezetője, Jászai András - Bandi bácsi (Jászai Mari unokaöccse) felismerte tehetségét, és az ő útmutatásai, tanácsa indította el a színészi pályán. Így került Budapestre és indult el karrierje. Amíg egészségi állapota engedte, gyakran visszatért Balfra a családhoz és látogatta Sopronban élő nővérét. Mindvégig az a közvetlen, egyszerű ember maradt, aki fiatal lányként elindult a pályán.

Életművét és emlékét kegyelettel őrizzük.